Mediamarkt Logo

Objektív vásárlási útmutató

Cserélhető objektíves fényképezőgép vásárlásakor nem csak magát a kiszemelt fotómasinát érdemes közelebbről is szemügyre venni, hanem a teljes rendszert, amibe bele szeretnénk ugrani, tehát a további vázakat (lesz-e tovább-lépési lehetőségünk?), a hozzá kapható objektíveket, vakukat és egyéb kiegészítőket. A választás nyilván egyszerűbb, ha már rendelkezünk egy adott márka egy, vagy több termékével, így már csak azt kell eldönteni, mihez, milyen célra keressük a megfelelő eszközt. Ez a tájékoztató tehát az objektívekről szól, mégpedig arról, milyen kategóriákba sorolhatóak, s melyiket milyen fotográfiai célra lehet leginkább alkalmazni.

Az objektíveket alábbi főbb csoportokba lehet sorolni

  • Normál látószögűek
  • Nagylátószögűek
  • Telefotó vagy teleobjektívek
  • Makró objektívek
  • Halszem objektívek
  • Zoomobjektívek
  • Speciális objektívek (például tilt/shift, repró, röntgen, lágyrajzú, tükör objektívek stb.)

Az objektíveket alábbi főbb csoportokba lehet sorolni

Az objektívek fontosabb jellemzői:

Gyújtótávolság: jelölése „f”, jellemzően (pár kivételtől eltekintve) milliméterben (mm) van megadva. Többek között a gyújtótávolság alapján lehet egy objektívet a fenti csoportokba besorolni (nagylátó, normál, tele stb.)

Maximális fényerő (legnagyobb relatív nyílás): jelölése „F”, de szokták reciprok jellel is jelölni, pl. 1:1,4. Az objektívekre általában a kezdő, és egyben legnagyobb F-értéket írják rá a gyártók, mint például „AF-S Nikkor 50 mm F1.4G”.

Látószög: fontos jellemzője az objektíveknek a látószögük, ám ezt általában csak a műszaki paraméterek felsorolásában szoktuk megtalálni. Ez alapján is besorolható a fenti csoportokba az adott objektív. Általában az átlós értéket adják meg, de gyakori a vízszintes és a függőleges érték feltüntetése is. A kiírt szám fokban (°) értendő.

Kirajzolt és hasznos képkör: a kirajzolt képkör az adott optika maximális rajza, míg a hasznos képkör a maximálisan kirajzolt terület azon része, melyet a képalkotáshoz hasznosítani lehet. Például a tilt/shift objektívek jellemzően nagyobb képkört rajzolnak, mint a film-/szenzorméret, amihez tervezték őket, ám a hasznos képkörük - műszaki jellegüknél fogva - kisebb.

Bajonett: az objektív foglalata, menete határozza meg, hogy milyen fényképezőgépre tudjuk felcsavarni azt. A Canon EOS rendszere az EF, EF-S és az EF-M bajonettekkel rendelkezik, míg a Nikonnál az F foglalat van használatban az ötvenes évek vége óta, ami kompatibilis az APS-C és a full frame méretű szenzorokkal egyaránt (újabb formátum a CX, ami az 1”-os képérzékelő köré épített, tükör nélküli vázakon található). Ma is használatban lévő, fontosabb bajonettek: m4/3 (mikró négyharmad - az Olympus és a Panasonic gyermeke), Pentax K (KAF, KAF2, KAF3, KA), Sony E (APS-C), Sony FE (full frame), Sony A (APS-C, full frame), Leica M, FujiFilm X, Samsung NX.

Méretek, tömeg: átmérő, hossz, szűrőmenet átmérője (milliméterben), tömeg (grammban).

Optikai felépítés: lencsetagok száma, lencsetag-csoportok száma, speciális lencsetagok, speciális lencsebevonatok stb.

A normál látószögű objektívek

A normál látószögű objektívek

Ahhoz, hogy megértsük a nagylátószögű, illetve a telefotó objektív fogalmát, először a normál látószögűekkel kell megismerkednünk, ugyanis ezekhez viszonyítják előbbi kettő látószögét. Azt mondják (és általában a fotós berkeken belül elfogadott), hogy az a „standard”, vagy „normál” objektív, amely körülbelül 45-55 milliméteres gyújtótávolsággal (Leica kisfilmes formátumban, tehát 36 x 24 mm-es méretű filmkockán, szenzoron), azaz átlósan körülbelül 40-46°-os látószöggel rendelkezik.

Honnan ered a „normál” gyújtótávolság fogalma, és miért pont ez a gyújtótávolsági tartomány minősül annak?

Honnan ered a „normál” gyújtótávolság fogalma, és miért pont ez a gyújtótávolsági tartomány minősül annak?

Nos, egyrészről a filmkocka, illetve a szenzor átlója adta az alapot, ami felfelé lett kerekítve, így lesz a 43,27 mm-ből 50-55 mm (megint csak a kisfilmes méret a kiindulási formátum), másrészről az emberi szem látószöge is nagyon hasonló ehhez a tartományhoz, ezért érezzük „normálisnak”, kellemesnek azokat a képeket, amelyek ebben a tartományban készültek (leginkább emberi arcoknál vehetjük észre a hatást). Ez a normál tartomány az, amely nem torzítja el a témát – tehát nem nyomja össze (teleobjektívek) és nem húzza szét (nagylátószögű optikák) azt.

Ár/érték arányuk ezeknek az objektíveknek kimagaslóan jó, mert optikai, mechanikai felépítésük viszonylag egyszerű, így elérhető áron kínálnak nagy fényerőt és torzításmentes rajzot. Népszerűségük tehát nem véletlen, minden amatőr fotós táskájában kötelező darab. Aki egy új rendszerbe ugrik fejest, annak általában a „kitobjektív” mellett (jellemzően egy olcsó, két- vagy háromszoros átfogású, gyenge fényerejű zoomobjektív) egy 50 mm F1.8 a második lencserendszere. Ezeket hozzávetőlegesen 40-60 ezer forint körüli összegért lehet újonnan beszerezni.

A Media Markt tippje:

ha még nem rendelkezünk vele, mindenképp szerezzünk be egy 50 mm F1.8 objektívet, hiszen ára kedvező, képminősége gyakorlatilag minden gyártó rendszerében kiváló. A normál objektívvel szinte minden fotós témakör lefényképezhető, gyújtótávolsága megtanítja meglátni, körbejárni a témát. Nagy, F1.8 kezdő rekeszértéke pedig lehetővé teszi, hogy a jelenetben megfelelően izoláljuk, kiemeljük a főtémát a háttértől (kis mélységélesség).

Normál objektívek:

49890,00Ft

Online elérhető

Kérjük, válassz egy áruházat!

159999,00Ft

Online elérhető

Kérjük, válassz egy áruházat!

A nagylátószögű objektívek

A nagylátószögű objektívek

Minden olyan objektívet, melynek a gyújtótávolsága kisebb, a látószöge nagyobb, mint a normál optikáé, azokat nagylátószögűnek hívjuk. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a nagylátószögű objektívek gyújtótávolsága mindig rövidebb, mint a képátló. A kisebb gyújtótávolságú, tehát nagyobb látószögű lencserendszerek kisebbre rajzolják ki ugyanazon tárgy képét, mint a normál objektívek, és többet fognak be a témából, „több minden fér rá a képre”.

A nagylátószögű optikák több alcsoportját különböztetjük meg:

  • Enyhe nagylátószögű: 35-55mm
  • Közepes nagylátószögű: 24-35mm
  • Erős nagylátószögű: 20-24mm
  • Extra, vagy ultra nagylátószögű: 11-20mm

A nagylátószögű objektívek elsőszámú előnye tehát, hogy sok tartalmat tudunk befogni velük. Ez az előny az, ami meghatározza a felhasználás területét: enyhén-közepesen nagylátószögű objektívvel tájakat, erősen-ultrán nagylátószögű optikával épületeket, szobákat, termeket, barlangokat, de akár a tejutat is fotózhatjuk. A nagylátószög további előnyei közé tartoznak, hogy a nagy látószög miatt közelebbről fotózhatjuk a témát, de a mélységélesség is nagyobb lesz (a hozzánk közelebb és távolabb eső jelenetrészletek is élesek lesznek kisebb F-értékek mellett is).

Extra, vagy ultra nagylátószögű: 11-20mm

A kis gyújtótávolság viszont hátrányokat is rejt: minél nagyobb egy ilyen lencserendszer látószöge, annál nagyobb az optikai torzítása is: a jellegzetes hordótorzítás hatására az egyenesekből görbék lesznek, a párhuzamos vonalak furcsán ívelnek - megjelenik a perspektivikus torzítás. A nagylátószögű objektíveknél jelentkezik a legerősebben a foglalat vignettálása, ebből következően a „peremsötétedés” a képszéleken ezeknél az optikáknál a legerősebb. Ha fényképezőgépünkkel RAW formátumban fotózunk, akkor az utómunkálatok során valamelyest javíthatóak ezek a hibák, ám számolni kell azzal, hogy a kép széleiből a korrekció során veszíteni fogunk.

A Media Markt tippje:

A fényerős, ultra nagylátószögű objektívek általában igen drágák, de ha beérjük egy 17-20 mm körüli gyújtótávolságú, F3.5-F4 körüli értékről induló optikával, akkor sok pénzt spórolhatunk meg. Ráadásul az erős-ultra nagylátószögű objektíveknél nem is annyira fontos a tág F-érték, hiszen akár kézből is könnyebben kitarthatóak velük a hosszabb (akár 1/2 mp-es) záridők.

Nagylátószögű objektívek:

Nem elérhető
77999,00Ft

114999,00Ft

Online elérhető

Kérjük, válassz egy áruházat!

559999,00Ft

Online elérhető

Kérjük, válassz egy áruházat!

A telefotó objektívek

A telefotó objektívek

A teleobjektívek a nagylátószögűekkel pont ellentétesek: látószögük kisebb, gyújtótávolságuk nagyobb, mint a normál optikáké, azaz a telefotó objektívek gyújtótávolsága mindig hosszabb, mint a képátló. Minél hosszabb (nagyobb) a gyújtótávolság, annál nagyobb a nagyítás, annál közelebb kerülünk a témához, de annál kevesebb is fér bele a képbe, mert csökken a látószög. A gyújtótávolság növekedésével a mélységélesség is csökken, a téma egyre kisebb része esik bele az élességi síkba. Az erős teleobjektívek „tömörítik” a messzi képelemeket, hamis távolságérzetet adnak.

A telefotó optikák több alapcsoportját különböztetjük meg:

  • Enyhe telefotó: 70-105 mm
  • Közekes teleobjektívek: 135-200 mm
  • Erős teleobjektívek: 210-600 mm
  • Szuper telefotó objektívek: 600 mm fölött

Előnyök és hátrányok:

A teleobjektívek elsőszámú előnye, hogy közel tudunk kerülni velük a távoli témához. Felhasználási területei: enyhe-közepes teleobjektívvel például portrékat (gyújtótávolság függvényében felsőtest-fej, váll-fej, fej), közepes telefotó optikával riport fotókat, divatbemutatókat, erős teleobjektívekkel sportrendezvényeken sportolókat (gyújtótávolság függvényében sportoló-csoportot, vagy akár egy kiválasztott sportoló arcát), a természetet járva vadakat, madarakat, szuper telefotó objektívekkel például a Holdat, vagy a távolabbi bolygókat is fotózhatjuk. A telefotó objektívek általában egyenletesebb képminőséget nyújtanak, azaz a kép közepén és a kép szélén szinte ugyanolyan éles a felvétel. Ennél az objektívtípusnál a legkisebb a vignettálás (peremsötétedés) mértéke.

Hátránya a telefotó objektíveknek, hogy általában nagy távolságot kell tartani a fotós és a téma között, hogy élesre tudjuk állítani a képet. Ökölszabályként azzal számolhatunk, hogy a nem makró jellegű lencserendszerek legkisebb tárgytávolsága közel azonos a gyújtótávolságuk tízszeresével. Például a Canon EF 600 mm F4L IS USM közelpontja körülbelül 550 cm, tehát legalább ekkora távolságot kell tartania a fotósnak a témájához, ha éles képet akar készíteni. Ellenben a nagylátószögű optikákkal, ahol hordótorzítás figyelhető meg, a teleobjektívek a párnatorzításra hajlamosak. Ez a geometriai hiba az utómunka során könnyedén korrigálható.

A Media Markt tippje:

Ha még nem vagyunk benne biztosak, hogy pontosan mire szeretnénk használni egy teleobjektívet, válasszunk egy viszonylag gyengébb fényerejű, körülbelül 70-300 mm tartományú zoomobjektívet, amiből sokféle létezik, ráadásul némelyik igen jó ár/érték arányú. A szuper telefotó objektívek, de már a konstans F2.8 fényerejű zoomok (pl. a népszerű 70-200 mm F2.8) is igen drágák, ezért ezek beszerzésén akkor gondolkozzunk el, ha már tudjuk, hogy konkrétan mire szeretnénk használni. Egy példa: műfényben tartott beltéri, vagy akár esti kültéri divatfotózáshoz (jönnek-mennek a modellek a kifutón) nagyszerűen használható a 70-200 mm F2.8, vagy a fix gyújtótávolságú 200 mm F2.8. Ezek nagyon jó képminőségű lencserendszerek, ami viszont az árukon is meglátszik. Nappali fényben való természetfotózáshoz, madarászáshoz az említett 70-300 mm F4-5.6 is elegendő. Ezt a későbbiek során, ahogy javul a technikánk, és egyre több tapasztalatot szerzünk, szakosodunk bizonyos témákra, egy még elfogadható áru, de kiváló képminőségű 400 mm F5.6 teleobjektívre is lecserélhetjük.

Teleobjektívek:

149999,00Ft

Online elérhető

Kérjük, válassz egy áruházat!

Makró objektívek

Makró objektívek

A makró objektíveket - ellenben a „hagyományos” társaikkal, melyeket a végtelenben való téma leképezésére optimalizálnak optikailag - a közelfotózásra alakítják ki a mérnökök. Használat közben, az objektívtől csupán pár centis távolságban lévő témáról a fénysugarak nem párhuzamosan érkeznek, mint a távoli tárgyak esetén, hanem már egy fénykúpot alkotva csapódnak a frontlencse felületére, azaz erősen széttartóak. Tehát egy teljesen más felépítésű optikai rendszer szükséges ezeknek a széttartó sugaraknak az egy pontba való koncentrálására.

Elvileg tehát a makró objektív a közeli témák fényképezésére van kihegyezve, míg a messzi képelemek leképezésére kevésbé alkalmas?

Ez az állítás a gyakorlatban a mai modern, számítógépes objektívtervezésnek köszönhetően már nem teljesen igaz; egy 100-150 milliméter gyújtótávolságú makró objektívvel nagyszerűen lehet portrézni, vagy akár távoli, statikus objektumokat fényképezni. A nagy fókuszátfogás, fókuszút miatt viszont számítani kell arra, hogy az automatikus élességállítás jóval lassabb lesz, mint egy normál vagy telefotó objektív esetében. A makró objektíveken ezért gyakran találni fókuszkorlátozó kapcsolót, amivel meghatározhatjuk, hogy közeli, vagy távoli képelemet szeretnénk lencsevégre kapni.

Makro objektívek 3 fő csoportja

A makro objektívek három fő csoportba oszthatóak:

  • Normál: 50-60 mm
  • Portré: 90-120 mm
  • Tele: 180-200 mm

Ezeknél a speciális, a közelfotózásra épített lencserendszereknél nagyon fontos tényező a leképezési arány. A legszélesebb körben elterjedt változatok 2:1, 1:1, 1:5 leképezési arányra képesek. De mit is jelent ez pontosan? Ha egy optika 2:1 leképezésű, akkor például a 20 cm-es tárgy 10 cm-es lesz a felvételen, tehát az eredeti felére lesz lekicsinyítve a fotón. Az 1:1 arányú objektívek esetében a fotózott téma ugyanakkora lesz, mint a valóságban (egy 36 x 24 mm-es tárgy pont kitölti a teljes full frame, azaz kisfilmes szenzort). Vannak speciális makró objektívek, mint például a Canon MP-E 65 mm F2.8, amivel akár ötszörös nagyítás is elérhető (1:5). A legnagyobb (5x) nagyítást választva itt már egy 5 mm-es tárgy is kitölti a kisfilm méretű szenzort magasságában. Vegyük figyelembe, hogy minél nagyobb a nagyítás, annál kisebb a mélységélesség, tehát erősen le kell majd rekeszelni az objektívet. Nagyon ajánlott a makró vaku, lámpa használata.

Hangya makro fotó

Előnyök és hátrányok:

A makró objektívek előnye tehát vitathatatlan: olyan közel tudunk férkőzni a témához, mint más típusú objektívvel nem, illetve csak makró közgyűrűk, vagy nagyító előtétlencsék segítségével. Az említett segédeszközök mindenképp minőségromlást okoznak, jellemzően a kép széle lesz élvezhetetlen minőségű - szükségmegoldásként tekinthetünk ezekre a kiegészítőkre. A makró optikák általában nagy felbontóképességűek, rajzuk éles, geometriai torzításuk gyakorlatilag nem mérhető mértékű.

A makró objektíveknek alig van hátrányuk. Tulajdonképpen csak a lassú (a normálnál lassabb) automatikus élességállítás hozható fel ellenük

A Media Markt tippje:

Aki vonzódik az apró-cseprő bogarak, virágok világához, vagy munkája, hobbija az apró tárgyakkal köti össze, az mindenképp próbáljon ki egy makró objektívet. A rövidebb gyújtótávolságúak munkatávolsága (tárgytávolsága) nagyon kicsi, az objektív frontlencséje szinte hozzáér a témához, tehát statikus, nem élő dolgok fényképezésére használhatóak elsősorban, míg a 100-150 mm körüliekkel akár az elevenebb, félősebb rovarok is lencsevégre kaphatóak anélkül, hogy elijesztenénk őket. Portrék készítéséhez is remekül használható a 100 mm környéki tartomány, de ügyeljünk arra, hogy az utómunka során kissé lágyítsuk az objektív alkotta borotvaéles kép részleteit (a bőrhibák nagyon feltűnőek lesznek különben).

Teleobjektívek:

99999,00Ft

Online elérhető

Kérjük, válassz egy áruházat!

132999,00Ft

Online elérhető

Kérjük, válassz egy áruházat!

132999,00Ft

Online elérhető

Kérjük, válassz egy áruházat!

399999,00Ft

Online elérhető

Kérjük, válassz egy áruházat!

4 / 6

halszem optika

Halszem (fisheye) objektívek

A halszem objektívekre a nagylátószögűek speciális „alfajaként” tekinthetünk. Általában a gyújtótávolságuk nagyon rövid (7-16 mm), a látószögük viszont nagyon nagy, akár 180°-nál is tágabb lehet. A geometriai torzításuk szintén nagyon nagy, a 180°-os látómezőt nyújtó példányok gyakorlatilag „félgömblátásúak” - itt már nem is hordótorzításról beszélünk, hanem gömbtorzításról. Elnevezését ez az objektív-típus onnan kapta, hogy a halak a víz alatt valószínűleg hasonlóan látnak, azaz hasonlóan nagy a látóterük. Eredetileg a halszem objektívet is műszaki céllal tervezték: meteorológiai megfigyelésekre, konkrétan a felhőzet lefényképezésére hozták létre. Az első ilyen jellegű optikát 1924-ben mutatták be.

Mint a többi objektív, úgy a halszem is többféle, azaz konkrétan két csoportra bonthatóak:

  • Diagonális
  • Cirkuláris

halszem optika

A diagonális halszem objektív kirajzolja a teljes képméretet, gyújtótávolságuk full frame szenzor esetén jellemzően 15 mm körüli. Nagyságrendileg 180 fokos diagonális, körülbelül 147 fokos vízszintes és kb. 98 fokos függőleges látószöggel rendelkeznek. A cirkuláris halszem optika nem rajzolja ki a teljes képméretet, csupán egy kört rajzol a szenzoron. Ezeknek a halszemeknek jóval kisebb, 8 mm körüli a gyújtótávolságuk (kisfilm, azaz full frame formátum esetében).

A halszem objektívekkel érdekes, különleges hatás érhető el. Karikatúra jellegű portrékhoz, épületek belső tereinek lefényképezéséhez, vagy akár csillagfotózáshoz is remekül használható. Célszoftverekkel az extrém torzítás „kinyújtható” (de-fish), így egy ultra nagylátószögű objektív hatását érhetjük el az utómunkálatok során. Ez esetben azonban számolni kell a képszélek elvesztésével (vágás miatt).

A fisheye objektívek egyértelmű előnye a hatalmas befogható tér, az érdekes képi effekt a torzítás miatt, a nagy mélységélesség. Ennek az objektív-típusnak a hátránya a nagy, félgömb alakú, sérülékeny frontlencse, ami ráadásul nem is szűrőzhető (egyes típusokon a bajonett oldalán zselatinszűrőknek való kis tartó keretet alakítanak ki a gyártók), valamint a viszonylag nagymértékű hajlam a becsillanásokra.

A Media Markt tippje:

A halszem objektívvel érdekes hatásokat érhetünk el; az épületfotózás bizonyos területein kifejezetten ajánlott használni (például kupola alakú mennyezet megörökítéséhez), továbbá vicces karikatúra-portrékat is készíthetünk vele. Viszont egy idő után unalmassá, „túlhasználttá” válhat, ezért csak olyan fotósoknak ajánljuk, akik kifejezetten az említett területekre szakosodtak.

Zoomobjektívek

Zoomobjektívek

A zoomobjektíveket szokás még gumiobjektívnek is hívni. Azt az objektív-típust nevezzük zoomobjektívnek, amely nem csak egy gyújtótávolságot, hanem egy egész tartományt (pl. 24-70 mm) fed le. A zoomobjektívek lehetnek fix és variábilis kezdő fényértékűek, ahol értelemszerűen az előbbiek nagyobbak és drágábbak, mint az utóbbiak. A variábilis kezdő F-értékű zoomobjektív a nagylátószögű végén nagyobb, míg a telefotó végén kisebb kezdő rekesznyílással rendelkezik (például: 18-55 mm F3.5-5.6).

A zoomobjektíveket is töbféle csoportba rendezhetőek:

  • Nagylátószögű zoom: (pl. 15-30 mm, 16-35 mm, 17-40 mm)
  • Alap zoom: (24-70 mm, 24-105 mm, 28-80 mm, 35-70 mm)
  • Telefotó zoom: (55-200 mm, 70-200 mm, 100-300 mm, 300-800 mm)

A zoomobjektív minél nagyobb átfogású, annál nagyobb kompromisszumot kell kötni a képminőség terén, mert szinte lehetetlen olyan (megfizethető) optikát tervezni, amely (közel) tökéletes rajzú a nagylátószögű végén, középtájon, és a telefotó végén. Ha a zoomtartomány végén szereplő értéket elosztjuk a kezdő értékkel, akkor megkapjuk, mekkora átfogású lencserendszerünk: például a népszerű 24-105 mm-es 105/24, azaz közel 4,4-szeres átfogással bír. Ökölszabályként úgy számolhatunk, hogy amely optika átfogása a négyszeresnél-ötszörösnél nagyobb, az már esetenként komoly kompromisszumra kényszerít a képminőségre vonatkozóan. Bár kétségkívül kényelmes mondjuk egy 18-200 milliméteres utazózoom használata, szinte biztosak lehetünk benne, hogy sokkal jobb képminőséget érhetünk el úgy, ha ezt a tartományt több, kisebb átfogású zoommal, esetleg fix gyúj-tótávolságú objektívekkel helyettesítjük.

A zoomobjektívek előnye, hogy kényelmes a használatuk, több, fix gyújtótávolságú lencserendszert helyettesíthetünk egyetlen eszközzel. Hátrányuk a kompromisszumos képminőség, a kevésbé fényerős kezdő F-érték.

A Media Markt tippje:

Tartsuk észben, hogy a zoomobjektívek általában a kompromisszumokról szólnak. Utazáshoz, ahol fontos a poggyász kis mérete, tömege, nyugodtan magunkkal vihetjük a teljes objektív-parkunkat helyettesítő utazózoomot, de ha a tökéletes képminőségre vágyunk, inkább „fixekkel”, vagy kis átfogású zoomokkal (2x, 3x) fotózzunk.